2010. nov. 28.

Hirtelen jött november esti ihlet. De vigyázz, durva! *"burkoltcélzás;D"*

Arra gondoltam, hátha fektemben meghallom a cseppek földre érezését. Egy-kettő pont a fejem mellé pottyant le, de egy se esett rám furcsa módon. Mintha ezeket a mostmár élettelen, lakhelytelen sejteket is mágnesként taszítanám magamtól, mint a többi embert is. Fogalmam sincs mi baj van velem. Miért vagyok én ilyen rossz?
Nedves volt a kő és koszos, jéghideg. A csupasz hátamat apró tüskékként szurkálta a hőmérséklete. A nadrágom alja is "vizes" volt, a lábaimon nem volt cipő. Összeszorítottam a kezemben az izmaimat, mert azokra még lehet, hogy szükségem lesz.
Elégedett voltam és némileg boldog, bár az a valaki nem jött el, akire igazán vágytam. Őt akartam, és ő hiányzott! De valaki más tudta őt pótolni, és ez a valaki a mellettem lévő magas vasasztalon feküdt. Az egyik keze lelógott pont felettem. 
S egy vércsepp lassan az ajkamra esett. És most hallottam az érkezése hangját is. Az íze élvezetes volt, a karján a vágás pedig művészien egyenes. Még többet akartam belőle.
Én voltam a gyilkos, a vértócsa pedig a különleges fürdővizem.  
 HalyNisa


1 megjegyzés: