Nosztalgia

Egy régi idézés, ami Dorkának nagyon tetszett. Megtalálható egy régebbi bejegyzésben is, de most csak úgy ide még egyszer berakom. :) Amúgy meg Eve történetének ott van vége, ahol most van.. nincs kedvem folytatni, vagyis inkább befejezni. Aztán majd lehet, hogy egyszer rávisz valami, de most biztos nem. ;D

"Hallottam már egyet s mást a szellemekről, kísértő démonokról, de sose gondoltam volna, hogy hinni is fogok bennünk. Egy este azonban hangokat hallottam a padlásról. Nem foglalkoztam vele, tovább aludtam. Vagyis csak próbáltam, de egyre hangosabb lett a hang. Felkeltem hát, de akkor ismét nem hallottam semmit. Nem is mertem felmenni a padlásra, mindig apa, vagy a tesóm mentek fel - én évek óta nem voltam ott. Úgy látszik senki mást nem ébresztett fel, csak engem... De az is lehet, hogy csak álmodtam. Képzelődtem, egész biztos. Visszafeküdtem. De megint csak azok a hangok. Nem képzelődhetek ennyire valósan! Felkeltettem az öcsémet, hogy menjünk fel és nézzük meg, mi van ott. Morgolódott, és káromkodott, de végül felmentünk mindketten. Hogy mi volt ott? Magam sem tudom, mert mikor beléptünk az ajtón, s tettünk pár lépést, miközben a villanykapcsolót kerestük, megmozdult a sötétség... Többet sose láttam semmit. Az öcsémet megölte, engem pedig megvakított. Azóta ott lakunk, s azóta se megy fel senki a padlásra, hiába halljuk minden este a hangokat mindannyian..."
[2010.08.15.]