2011. márc. 20.

lényegtelen

Múltkor magyaróra elején megkérdezte Emőke néni (aki az egyik legkedvencebb tanárom amúgy :D), hogy milyen madarak szeretnénk lenni, ha azok lehetnénk. Mindenki mást mondott, nekem egyből a kolibri jutott eszembe. Annyira tetszenek nekem ezek az icipici madarak.
~és most kérdezhetné akárki, hogy ezt miért teszem közzé, hogy nekem tetszenek ezek a madarak. Miért? 
Mert a kis méretük ellenére lágyan erőfeszítést nem mutatva lebegnek a levegőben. ~A kitartást jelentik számomra. 
Szükségem van kitartásra, ezt szögeztem le magamban, hisz ha nem vagyok kitartó semmi nem lesz a nagy álmaimból, amik félelmetesen nagyok. Nem sírok, nem állok meg, nem félek.. talpra állok esés után, kinyitom a szám; szorgalmas vagyok és rendezett, mint eddig.. ezt meg se kell kérdőjeleznem, csak egyszerűen le kell néha ezt írnom, hogy megbizonyosodjak benne teljesen.
Nem mintha meginogtam volna, csak jöttek új ötletek, és persze soksoksok kétely. El kellett fogadnom, hogy nem csinálhatok mindent egyszerre, pedig annyira szeretném. Be kell fejeznem valamit, hogy elkezdhessek egy új dolgot! 
~senkinek nem mondom, hogy olvasson engem, azt csinál mindenki, amit akar - csak akkor hagyjon engem is, és ne kössön belém. ~továbbra is csak elképzelt pillanatokért élek, és a mindennapos mosolygásaimért, amik sose hamisak, mert ha engem valami nem érdekel, csak annyit mondok: 'fasza' vagy 'tökjóó'.. azzal a bizonyos laurás hanglejtéssel. :D
Ezt mind sikerült értelmetlenül leírnom, de tudom, hogy aki megért, az ezt is meg fogja érteni.. bár egészen én se értem. 


Holnaptól új hajam lesz v é g r e!!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése