Elég nagy a sötétség,
nem tudok ellene tenni.
Néha nagyon elfog a kétség,
hogy teljesen elfelejtek élni.
Félek, hogy egyszer csak nincs holnap,
Érzéketlen, robotmódon telik jó pár hónap.
Félelemmel tölt be, zenében keresek megoldást,
De még így is érzem a tehetetlen sodródást.
Fáradok, pihennem kéne, de nem megy,
Fájok belülről, kifelé semmi ki nem megy.
Semmi értelme nincs annak, hogy üljek,
Állnék és a könnyes padlót nézném.
De képtelen vagyok felállni, odaköt valami,
Elég nagy sötét van, nem tudok ellene tenni.
Kilátások és kiáltások, mint vannak valahol,
S mi van, ha sose tudom meg, hogy hol?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése