Nem foglalkoztam a gondokkal. Felsoroltam őket és elmentek. Utána már nem jöttek elő. Sötét, majdnem teljesen sötét szobában ültem. És gondolkoztam. Nevettem és sírtam. Gondolkodtam magamon és a céljaimon. Úgy éreztem, le kell tisztáznom magamban a dolgokat. Megtettem, és így most elszántabbnak és szabadabbnak érzem magam. Ihletet adtak az emberek, kikért odavagyok és példaképeim. Kitartást adtak, hogy kibírjam a jövőbeli nehézségeket. Elmélkedésre ösztökéltek, és arra, hogy tegyek magam előtt fogadalmat. Így tisztább lettem. A hangos zene, egyedüllét, sötétség és a meg nem álló gondolatok lemosták rólam a gyengeség, konfliktus, irigység, bizalmatlanság által rám ragadt kosz nyomait. És pár napra, vagy egy-két percre jó érzést, egy felszabadult érzést adtak a lelkemnek.
Máskor is ehhez a módszerhez fogok fordulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése